A gerincünk a törzsünk központi pillére, két ellentétes mechanikai tulajdonsága a merevség és a rugalmasság. ( I.A. Kapandji – Az ízületek élettana )

Az ellentmondásos tulajdonságokat a gerinc felépítése biztosítja: egymásra épülő csontos elemek, a csigolyák, és az azokat összekötő rugalmas szalagok, izmok.

A gerincünk 33-35 csigolyából épül fel, ebből 24 ún. valódi csigolya, a többi az alsó szakaszon erősen módosultak.

Gerincünk szakaszai:

• 7 nyakcsigolya,
• 12 hátcsigolya,
• 5 ágyékcsigolya,
• 5 keresztcsonti csigolya,
• 4-6 farokcsonti, melyek a farokcsonttá csontosodtak össze.

A különböző szakaszokon a csigolyák mérete, alakja eltérő a különböző terhelési viszonyok miatt. A kisízületek térbeli elhelyezkedése változó és meghatározza az adott szakasz mozgáslehetőségét.

Egy tipikus csigolya a következőképp néz ki:

• 2 fő része az elülső (has felőli) csigolyatest és hátsó (hát felőli) csigolyaív. A csigolyatest nagyjából henger alakú, széles, az ívet mindkét oldalán ízületi nyúlványok osztják ketté. Az ív elülső része így a pediculus (a csigolyaív gyökere), hátsó része a lamina, aminek gerincsebészeti jelentősége van. Az ízületi nyúlványok mellett harántnyúlványokat, míg az ív hátsó részén a tövisnyúlványok foglalnak helyet. A tövisnyúlványok adnak a manuálterapeuták számára tájékozódási pontokat, ha nem minden esetben is láthatóak jól, mindenesetben tapinthatjuk és tapintjuk is őket.

A csigolyatestek a porckorongokkal, az ízületi nyúlványok pedig a kisízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. Minden csigolya a teste és az ív által határolt csigolyalyukat (foramen vertebrale) alkotja, az egymás alatti lyukak pedig a gerincsatornát (canalis vertebralis) hozzák létre. A gerinccsatorna oldalfelé a csigolyaközökben (formanen intervertebrale) nyitott.

A gerinc a gerinccsatorna által idegrendszerünket, a gerincvelőt is védi, amely a nyakszirtcsonti öreglyuktól indul, a második ágyéki csigolyáig tart. A 31 pár gerincvelői ideg a gerincvelőből kétoldalt szimmetrikusan lépnek ki, a két szomszédos csigolya által határolt csigolyaközökben, és haladnak az általuk beidegzett területek felé. A gerincvelőt a csatornában liquor (agy-gerincvelői folyadék) és burkok veszik körül, ami rögzíti is azt.

A csigolyaközöket következő képletek határolják:

• a két szomszédos csigolyatest hátsó része,
• köztük a porckorong,
• alul és felül a csigolyaívek,
• hátul az ízületi nyúlványok.

Ezeknek a képleteknek, változásaiknak, betegségeiknek aztán kóroktani jelentősége is lesz.

A felnőtt ember gerincének oldalról nézve kettős S-alakú, harmonikus és egymást kiegyenlítő görbületeinek kell lennie. Tartásvizsgálatnál különös figyelmet szentelünk a gerinc statikájának, a görbületek gyakran túl- vagy alul „hangsúlyozottak”, ami különböző etiológián alapulva diszkomforthoz, tünethez fog vezetni, legyen az akár gerincfájdalom, akár távolabbra sugárzó tünet.

Gerincünk fájdalmai, betegségei civilizációs betegség. A McKenzie Institute szerint a felnőtt lakosság 50-80%-a tapasztalni fog derékfájdalmat élete valamely szakaszán, és a gerincfájdalom a dolgozó lakosság mozgáskorlátozottságának leggyakoribb oka.

A gerincfájdalmak és lesugárzó tünetek nagyon súlyos, megrokkantó fájdalmat tudnak okozni, és megjelenése egyre fiatalabb korosztályra tehető. A mai ember körülményei a gerincet nagy stressz alá helyezi, mind az immobilitás, a mozgásszegénység által, mindazáltal hogy fizikai teendőink, hobbiaink sok, gyakran ismételt mozgást, egyoldalú terhelést jelentenek. Mozgás szervrendszerünknek gyakran az átmenet, a bemelegítés, a nyújtás hiányával is meg kell küzdenie.

Amikor egy -egy súlyosabb epizód, elakadás már előfordul életünkben, onnantól egyfajta jóértelemben vett betegségtudatnak kellene kialakulnia bennünk, amely segítségével figyelünk és elkerüljük azokat a mozdulatokat, testhelyzeteket, terheléseket amelyekkel gerincbántalmainkat provokáljuk. Természetesen nem azokra a végletes tévhitekre gondolok, amelyek szerint ’hajolni vagy hasprést végezni tilos’, vagy tünetmentes időszakban is csak ’unblock’ vagyis forgás nélkül kelhetünk fel az ágyból.

Az, hogy vigyázunk a gerincünkre nem egyenlő azzal, hogy félünk használni a gerincünket.