A McKenzie módszer a gerincproblémák speciális vizsgálati és kezelési rendszere, melyet Robin McKenzie, új-zélandi gyógytornász dolgozott ki. Világszerte az egyik legismertebb eljárás mind orvosok mind páciensek körében.

A módszer kialakulásának az a története, hogy Robin McKenzienek volt a praxisában egy nehezen gyógyuló gerincsérves páciense. Amikor a beteg megérkezett, neki még a recepción volt dolga, és előreküldte páciensét a kezelőbe, hogy feküdjön fel hasra és várja meg őt. McKenzie elfelejtette, hogy a  kezelőasztal háttámlája megvan emelve, a páciens pedig így feküdt rá, hasra, a mellkasa meg volt emelve, az ágyéki gerincben pedig egy hiperextenziót, felhomorítást hozott létre magának. Amikor McKenzie megérkezett, döbbenten látta a páciens pozícióját, de nem akarta megijeszteni őt, ezért csak megkérdezte, hogy hogy érzi magát?  Legnagyobb döbbenetére a beteg azt mondta, hogy nagyon jól, egyáltalán nem fáj a dereka, ilyen jó még sosem volt!  McKenzie jó klinikusként úgy döntött, más terápiás hatást ma nem fog adni neki, azt mondta, ez volt mára a terápia, és hazaküldte. Azonnal elkezdett gondolkodni, mi történhetett a páciens tüneteivel, hogyan tudott akkora hatással lenni csak egy ilyen pozícióval.

Ezután a páciens után egész életét ennek a módszernek a kifejlesztésének szentelte, amit MDT- mechanikai diagnózis és terápiás módszernek nevezett el.

Alapvetően 3 kategóriába sorolja a kis és nagyízületek problémáit:

• derangement szindróma
• diszfunkcionális szindróma
• poszturális szindróma

A derangement elmozdulást jelent, gerincnél a porckorongsérv kialakulásával lehet legjobban szemléltetni, a diszfunkció strukturálisan károsodott szövetet jelent, a poszturális pedig testtartásbeli hiányosságokból kialakuló fájdalmat jelent (ülő életmód, helytelen munka ergonómia).

A Mckenzie módszerrel a legnagyobb hatással a porckorongsérv miatt kialakult lesugárzó gyöki tünetekre tudunk lenni. A vizsgálat során keresünk egy mozgásirányt, ami a „preferált mozgásirány” lesz, és a páciens 2 óránként 15-ször ismétli otthonában, vagy munkahelyén. A gyakorlatok hatására a lesugárzó tünet centralizálni fog vagyis vissza fog húzódni a derék felé, mert a gyakran ismételt mozgásirány képes az elmozdulást visszaterelni a helyére.

A történetben említett páciensnek valószínűleg posterior derangementje vagyis hátrafelé történő elmozdulása volt, amire az ellentétes irányú felhomorítás azért tudott ilyen jó hatással lenni, mert visszaterelte a sérvet a porckorong közepe felé.

Nagy előnye a terápiának, hogy a gyakorlatok nagyon egyszerűek, a páciens nem „lesz terapeutafüggő”, karban tudja magának tartani a derékfájását, és rendszeresen, aktívan tesz egészségéért, megelőzve a kiújulást.